Gabriel García Moreno utolsó napja

Előre is fel kell említenünk, hogy számos liberális lap azonnal Moreno meggyilkoltatása után azt a hazugságot sietett világgá híresztelni, hogy a nagy férfiú merő magánbosszú áldozataként esett el. Ez azonban furfangosan kieszelt, irányzatos meghamisítása volt a tényállásnak. Már a magánbosszúnak e feltűnően egyöntetű hangsúlyozása is, melyre azonnal Moreno halála után mintegy jelszóra rázendített az egész világ szabadkőmíves sajtója, gyanút kelthet s csak azt az ügyességet igazolja, mellyel a gyilkosság ördögi szervezői mindjárt arról is gondoskodtak, hogy a közvéleményt Moreno halálára vonatkozólag idejekorán megtévesszék. Igaz, hogy Rayo és Polanco, a gyilkosság fővégrehajtói, magánbosszúból is működtek; de Ekvádorban mindenki tudta, hogy az öt voltaképeni gyilkoson kívül a gyilkosságban még egészen más emberek is működtek közre és a végrehajtással való megbízatás Peruból indult ki. Perui bankjegyeket találtak a különben vagyontalan Rayo zsebében is. A perui követség s a kormányiroda útján, sőt a pápai delegátus palotáját is felhasználva sikerült levelezésüket gyanútlanul folytatniok. De Peru sem volt az egyetlen mozgató középpont; ami nemcsak Garcia Moreno fentebb említett nyilatkozataiból, hanem azon fenyegető jövendölésekből is sejthető, melyeket hónapokkal előbb, még mikor Ekvádorban senkisem gondolt ilyesmire, hallattak a szabadkőmíves lapok. Az „Indépendance Belge” például azt hirdette, hogy „3 vagy 4 hónap alatt Ekvádorban oly dolgok fognak történni, melyekről majd az egész világ beszélni fog”; a szomszédos államok hírlapjai pedig már akkor leközölték Garcia Moreno megölésének hírét, midőn a rémes tett még be sem következett. 

S így IX. Pius is csak az összes beavatottak kétségtelen meggyőződését fejezte ki, midőn az elnök borzalmas haláláról értesülvén kijelentette, hogy Garcia Moreno katholikus érzülete és életmódja miatt szenvedett halált és „mint hitének s igaz keresztény honszeretetének áldozata esett el". Az összeesküvők, kiket Urbina vezényelt Peruból, a perui követség házában tartották titkos összejöveteleiket. Már két ízben kijelölték a gyilkos merénylet helyét és óráját; a gyilkosok is meg voltak már bízva; de véletlen események mindkét alkalommal az utolsó percben megakadályozták a tett végrehajtását. Végre augusztus 6-át tűzték ki új határnapul s megállapodtak benne, hogy e napon a gyilkosok addig követik az elnököt, míg kedvező pillanatban végre nem hajthatják a merényletet. 

Ez a nap esetleg éppen a hó első pénteké volt, melyet a szent Szív tiszteletére szokás szentelni. Moreno e nap reggelén már hajnali hat órakor szentmisét hallgatott és megáldozott. Déltájban újra elhagyta házát s a kormánypalota felé indult. Útközben még betért apósa házába és az éppen itt tartózkodó nejétől gyöngéden elbúcsúzott. Mielőtt a kormánypalotába ment, benézett az evvel átellenben levő székesegyházba s ott az Oltáriszentség előtt egy ideig térden állva imádkozott; azután felkelt s a kormánypalota felé tartott. A gyilkosok most elérkezettnek látták az időt. A kormánypalota oszlopcsarnokának lépcsőzetén Rayo, az egyik összeesküvő közeledett feléje; köszöntött az elnöknek s aztán mögötte lépdelt felfelé a lépcsőn. Az oszlopcsarnok második oszlopánál Rayo hirtelen kardot rántott, rávágott az elnök fejére, és széthasította koponyáját. Moreno megfordult s a mellén levő táskából ki akarta rántani revolverét; rendes szokása ellenére azonban kabátja történetesen be volt gombolva; s miközben így pisztolyát kereste. Rayo új csapással szétvagdalta Moreno jobbkezét s egész jobbkarját. Ugyanekkor más három összeesküvő revolverből tüzelt reá. 

Moreno igyekezett az egyik oszlopon megtámaszkodva védekezni, de ereje megfogyatkozott, s ő a lépcsőcsarnok széléről lezuhant az utca kövezetére. Rayo utána rohant, hogy még jobban szétkaszabolja. „Isten nem hal meg!”— kiáltotta oda gyilkosának megtörő hangon az elnök; — ez volt egyetlen s utolsó szava. Mindez néhány másodperc alatt folyt le. Moreno szárnysegédje azalatt elhozta az őrséget, mire Rayo menekülni próbált. Egy katona azonban utána iramodott és szuronnyal átdöfte; ugyanakkor golyó is röpült át Rayo fején, úgyhogy a gyilkos még előbb lépett az örök Bíró elé, mint áldozata. Zsebében ott találták a Júdásdíjat is: nagyértékű perui bankutalványokat. Az elnök már csak néhány percig élt. Az összesereglett nép hangos jajveszékeléssel kísérte a haldoklót a székesegyház előcsarnokába, hová az őrök vitték. Ott a missziói kereszt lábánál, melyet alig egy éve saját vállán hordozott az elnök, ráadták még az utolsókenetet, s utána a nagy férfiú, a keresztény államfők e gyönyörű példaképe megszűnt élni. (1875 augusztus 6.) Jézus Szíve péntekén, a szentegyház ajtajában, a kereszt lábánál halt meg, úgy, amint kívánta: vérével pecsételve meg esküjét és jelszavát: „Hitemért és hazámért!” Három napig feküdt ravatalán a nagy halott porhüvelye, díszőrséggel környezve, a székesegyház hajójában. Egész Quito gyászba borult. Szakadatlanul jöttek a nép ezrei, messze földről s egész körmeneteket alkotva, hogy meggyilkolt jótevőjüket, a szegények atyját, az elnyomottak oltalmát s a nép gondviselőjét még egyszer láthassák, bárha hidegen, merevülten s gyászravatalon. Ifjú országuk fellendülését, anyagi és erkölcsi ujjáébredésüket, földi s örök jólétük alapfeltételeit köszönték neki. Tetemeit augusztus 9-én vitték végső nyugalomra, hol bízva várhatják a jogosztó végítéletet és boldog feltámadást. Koporsójára és sírjára ezt a feliratot vésték: „A haza újjá alkotójának, a hit rettenthetetlen bajnokának.”

(Forrás: Bangha Béla: Jellemrajzok a katolikus egyház életéből. Budapest, 1914. 140-143.)

http://mtdaportal.extra.hu/books/bangha_bela_jellemrajzok.pdf

Plinio: Mit kell helyreállítania az Ellenforradalomnak?

Az alábbiakban Plinio Correa de Oliveira gondolatai olvashatóak, melyeket "Forradalom és Ellenforradalom"-című művének második magyar kiadásából idézünk a Szász Péter fordítói megjegyzéseitől kísérten.

1. Mit kell helyreállítani

Ha a Forradalom rendellenesség, akkor az Ellenforradalom a Rend helyreállítása. E Rend szűkebb értelemben nem más, mint Krisztus békéje Krisztus királyságában, vagyis az ausztér[1], hierarchikus[2], alapvetően szakrális[3], antiegalitárius és antiliberális keresztény civilizáció.

2. Mit kell megújítani

Természetesen – mivel a mulandó világban a történelmi törvényszerűség szerint mindenre kiterjedő változatlanság nem állhat fenn – az Ellenforradalomból születő világnak sajátos karaktere lesz, mely megkülönbözteti a Forradalom előtt fennállt rendtől. Természetesen e különbségek járulékosak és nem állagiak. Ezek bár járulékok, elég fontosak ahhoz, hogy szóljunk róluk.

Mivel nem boncolgathatjuk e kérdést hosszasan, csak egy általános hasonlattal élünk. Ha egy élő szervezet valahol megsérül, a gyógyulófélben lévő testrészen sajátos védekezés lép fel. Isten szerető gondviselése nem közvetlenül, hanem másodlagos okokon keresztül törekszik megelőzni egy újabb katasztrófát a természetes öngyógyítási folyamat segítségével. Megfigyelhető ez egy csonttörésnél vagy bőrsérülésnél, mikor is a sebesült rész erősebben forr össze, mint a sérülés előtt volt. Ez testi tükröződése a szellemi világban lejátszódó folyamatoknak. A bűnös, ha valóban bűnbánó, általában erősebben fog visszariadni bűneitől, mint a bukása előtti legjobb éveiben. A bűnbánó szentek élete tanúskodik erről. Hasonlóan az Anyaszentegyház is minden megpróbáltatás után megerősödve került ki az őt térdre kényszeríteni akaró ellenséggel vívott minden küzdelméből. Tipikus példa erre az ellenreformáció.

Ezen törvény erejénél fogva az Ellenforradalomból születendő rend ragyogóbb lesz, mint valaha volt a fényes középkorban, különös tekintettel arra a három alapelvre, ahol a Forradalom megsebezte:

• Az Anyaszentegyház és a pápaság jogainak elismerése, és a földi élet értékeinek lehető legnagyobb mértékű megszentelése, szemben a szekularizmussal, felekezetköziséggel, ateizmussal, panteizmussal, és ezek valamennyi következményével.

• A közösség és az állam, a kultúra és az élet minden területének áthatása a hierarchia szellemével, szemben a Forradalom egalitárius metafizikájával.

• Gondos figyelem minden rossz kezdetleges vagy leplezett formáinak felismerésében és leküzdésében, mélységes megvetés a gonoszsággal és becstelenséggel szemben, leginkább azokkal szemben, amelyek az igazhitűség és a tiszta szokások betartása ellen törnek. Szembenállás a Forradalom liberális metafizikájával és minden tendenciájával, mely a gonoszságnak szabadságot és védelmet nyújt.

---

[1] A fordító megjegyzése: A görög eredetű latin austeritas kifejezést leginkább az „önfegyelmezettség”, az „önuralom” vagy a „magaviselet” szóval magyaríthatjuk, rokoníthatjuk. Az ausztér ember a valós létviszonyoknak megfelelően átlátja, hogy az erény (virtus) gyakorlása erőt (vis) vesz igénybe a rendezetlen kívánságok miatt. Ez utóbbinak alapvető oka az, hogy sem az áteredő bűnben fogant, sem a keresztségben újjászületett ember nem bírja az eredeti épség (integritas originalis) természeten kívüli (praeternaturalis) adományát. A négy alaperény begyakorlása az ember oldaláról komoly, de nem lehetetlen természetes erőfeszítést kíván Isten kegyelmén túl. A liberalizmus lényegileg ennek tagadása, illetőleg ennek megsemmisítésére való törekvés.

[2] A fordító megjegyzése: A görög eredetű latin hierarchia kifejezés szó szerint „szent rendet” jelent. Alapvetően azt fejezi ki, hogy tárgyilag az egyes létezők (így az egyes emberek) különböznek és e különbözőségek szerint alá- és fölérendeltségi viszonylatban állnak. Az egalitarizmus lényegileg ennek tagadása, illetőleg ennek megsemmisítésére való törekvés.

[3] A fordító megjegyzése: A latin sacralitas kifejezést leginkább a „megszenteltség” szóval fordíthatjuk. A sacrum (szent) olyan teremtett létezőt jelöl ebben az összefüggésben, mely az egyedül magánvaló léttel, az „egyedül szenttel” összekapcsol, illetőleg annak természetét közvetíti, tágabb összefüggésben a sphera aeternitatis (örökkévaló létrend) egészét, az Anyaszentegyházat és egész üdvtevékenységét jelölhetjük vele. A profanum tulajdonképpen a „templom előtti teret”, tehát a szentre diszponált teremtett létezők rendjét jelöli, ilyen értelemben a sphera temporalis (időbeni létrend) jelölésére szolgál. A sacralis (megszentelt) ebben az összefüggésben az utóbbinak az előbbi alá rendelt és „elegyedés, de szétválasztás nélküli” áthatott állapotát jelzi.

Mindszenty József a kommunizmusról

Válogatás a bíboros emlékirataiból.

Amikor Magyarország a háború ötödik évébe lépett, már jelentkeztek a kimerültségből származó bajok. Nagy bizonytalanság és tájékozatlanság uralkodott az országban; azután előállt az a történelmi helyzet, amikor egy liberális értelmiségi csoport a béke és a radikális forradalom jelszavait hirdetve felboríthatta a rendet. Különösen megnövelte esélyeinket Wilson amerikai elnök nyilatkozata, melyben a soknemzetiségű Monarchia népeinek „önrendelkezést ígért”. Hogy az ígéretekből mi lett, tudjuk. Az állam és az intézmények keretei azonban felbomlottak; az ország népe védtelenül állt a történelmi viharban ellenségeitől körülvéve. Így következett be 1918 októberében a teljes összeomlás. A zűrzavarban gr. Károlyi Mihály ragadta magához a hatalmat és az utca a fővárosban kikiáltja a köztársaságot. (A békeszerető király, IV. Károly, nem mondott le, csak visszavonult a hatalom gyakorlásától.)

Az októberi forradalom megingatta Szent István országának alapjait. A magyar nép többsége nemzeti tragédiának érezte azt, ami történt s mihelyt magához tért és felocsúdott, megpróbálta, úgy-ahogy tudta, helyreállítani a nemzet rendjét és egészségét. Mi is szervezkedtünk barátaimmal és munkatársaimmal Zalában. Az általam szerkesztett lapban bíráltuk a forradalmi túlkapásokat és igyekeztünk felkészülni a tavaszra kilátásba helyezett új választásokra. Barátaim és a megyei papság felkérésére vállaltam a keresztény meggyőződésű nép választási harcának a vezetését a megyében.
Nemcsak a sajtóban, de népgyűléseken, a városházán és a megyei gyűléseken is megindokoltam pártunk álláspontját. A Károlyi-párt hívei a mi tevékenységünk következtében igen megfogytak Zalaegerszegen és a megyében. Így a törvénytelenség és a terror eszközeit próbálták felhasználni ellenünk azok, akik a demokráciát és a szabad szervezkedés jogát hirdették úton-útfélen. Mivel mindig a nyomomban voltak, tudták, hogy 1919. febr. 9-én Szombathelyre utazom hivatalos ügyek elintézésére. Mikor a délutáni vonatba beszálltam, hogy visszautazzam Zalaegerszegre, két egyenruhás rendőr lépett be szakaszomba s azon a címen, hogy „szökevény” vagyok s ezért körözést adtak ki ellenem Zalaegerszegen, letartóztattak.