2015. június 25., csütörtök

Hogyan győzzük le a liberalizmust?

Az alábbiakban Don Felix Sardá y Salvany "A liberalizmus bűn." című 1884-ben Spanyolországban megjelent művéből (Első magyar kiadás: 1888) emelünk ki egy rövid fejezetet, amelyben a szerző a liberalizmus fennmaradásának okaira tekintettel legyőzésének lehetőségeit vizsgálja:


A leghathatósabb és legalkalmasabb óvszerek
a liberalizmus által megmételyezett nemzetek számára.


1. A jó katolikusoknak szervezkedése. Legyenek azok sokan vagy kevesen, szükséges, hogy egymást minden városban és községben ismerjék, egymással érintkezzenek és egyesüljenek. Szükséges továbbá, hogy minden városban és községben egy katolikusokból álló bizottság létezzék, amely a katolikus mozgalmat — akciót — vezeti. Ezen szervezkedés erőt és bátorságot önt a határozatlanokba és ingadozókba, ellensúlyozza a „mit fognak mondani" lohasztó hatását s a tömeg erejét kölcsönzi a magában véve gyönge egyednek. Ha nem vagytok többen, mint tizenketten, az sem baj, álljatok össze, alapítsatok egy katolikus ifjúsági, Sz. Vincze- vagy más egyletet. Lépjetek érintkezésbe a szomszéd város vagy talán a főváros hasonló egyletével, sorakozzatok és szoruljatok össze minden tájon, egyleteket egyletekkel csoportosítva, pajzsaitokat egymásra fektetve a római hadsereg védőfedeleként, ha kevesen vagytok is, győzhetetlenek lesztek. Ekként egyesülve fennen lobogtassátok az igaz és józan tan zászlaját, ne hímezzetek-hámozzatok, az ellenséggel ne alkudozzatok s vele semmiféle szövetségre ne lépjetek. Igen szép, rokonszenves és lovagias a megalkudni nem tudó bátor ember alakja, aki mint a szelek és hullámok által csapdosott szikla bármilyen ellenkezések között is rendíthetetlenül megállja helyét. Mindenekelőtt jó példára van szükség. Magaviseletetek mindenütt valóságos prédikáció legyen, s meglássátok, hogy csakhamar előbb tiszteletet, utóbb csodálatot s végre rokonszenvet fogtok magatok iránt ébreszteni. A párthívek nem fognak elmaradni. Óh, ha a jó katolikusok mind föl tudnák fogni ama dicső világi apostolságot, amelyet módjukban áll lakhe­lyükön gyakorolni! Plébánosukkal egyesülve, s vad szőlő módjára a plébánia falaiba kapaszkodva, mint az ős torony, minden szélvésszel és zivatarral dacolhatnának.

2.  A jó hírlapok. A jó újságok közül válasszátok a legjobbat, amely a titeket környezők szükségleteinek s értelmi fokának megfelel. Ne elégedjetek meg azzal, hogy e lapot magatok olvassátok, hanem adjátok másoknak is olvasni, s ahol szükséges, magyarázzátok meg, legyen e lap a ti működésetek alapja, álljatok be hozzá levelezőknek, szerezzetek neki előfizetőket, könnyítsétek meg, amennyire lehet, a szegény szerkesztők rendkívül nehéz és fáradságos munkáját. Adjátok e lapot a pályájukat kezdő fiatalembereknek, emeljétek ki előttük e lap irodalmi előnyeit, szép és kellemes irányát, finom gúnyát, szóval érdekességét. A fiatalember megízleli a mártást s utóbbi megízleli a vele leöntött húst is. íme így szokott működni az ellenség, így kell működnünk nekünk is. A jó lap korunkban valóságos életszükség. Bármit is beszéljenek hátrányairól, ezek sohasem érik el előnyeit és a hasznot, amelyet eredményez. A jó lapokon kívül pártolni és terjeszteni kell minden más hasonló jellegű iro­dalmi kiadványt, úgymint alkalmi röpiratokat, nevezetesebb beszédeket, jelesebb pásztorleveleket stb., stb.

3.  A katolikus iskola. Ha a tanító buzgó katolikus s megérdemli a bizalmat, úgy őt minden lehető módon támogatni kell, — de ha nem jó katolikus, akkor egész nyíltan azon kell lenni, hogy minden hitelét elveszítse. Az ilyen ember a községnek valóságos ostora. Szükséges, hogy az ördögöt az emberek úgy ismerjék, mint ördögöt — s ne bízzák reá oktalanul a legfőbb dolgot, a nevelést. Ha valahol megtörténik, hogy iskolát iskola ellen, zászlót zászló ellen emelnek, a lehetőség szerint szerzeteseket kell az iskolába hozni, s ha ez nem volna lehetséges, a tanítást és nevelést csakis megbízható, buzgó világi katolikusokra kell bízni.
A tanításnak ingyenesnek, az iskolának mindenki számára reggel, délután, este nyitva kell lennie. Ünnepnapokon ártatlan szórakozásokkal kell a gyermekeket az iskolához édesgetni. Meg kell mondani a gyermekeknek, hogy a másik iskola, amelyben az istentelen tanító tanít, a Sátán iskolája. Danton, a híres forradalmár folytonosan azt hangoztatta: „Bátorság, mindig csak bátorság!" A mi kiáltásunk mindig ez legyen: „Szabadság, nyíltság, világosság és mindig csak világosság!" Ennél nincs alkalmasabb mód a pokoli árnyak elűzésére, amelyek csakis a sötétségben képesek az embereket elcsábítani.

Angolul / in english: http://www.liberalismisasin.com/index.htm 
Forrás: https://drive.google.com/file/d/0B72gAQfm2MFeWW8wNGgwUVR0MW8/edit

2015. június 17., szerda

Ismertetés Molnár Tamás „Az ellenforradalom” című könyvéről

B. Élthes Eszternek a "hagyományhű magyar katolikusok Szűz Máriának, Magyarország királynőjének felajánlott honlapján" megjelent recenzióját olvashatják az alábbiakban:
 
Első fejezet

Az első fejezetben a szerző így foglalja össze célját: „E könyvnek az a feladata, hogy reflektorfénybe állítsa az ellenforradalmi gondolkodást. .. Fő célom annak vizsgálata, mi az oka az ellenforradalmi szerzők elhanyagolásának, valamint annak, hogy újra meg újra képtelennek bizonyulnak döntően befolyásolni korunk politikai, társadalmi és kulturális eseményeit.”

Ezután az 1789-es forradalom előzményeit tekinti át, melynek végén arra a megállapításra jut, hogy míg a mindennapi hatalomgyakorlásból kizárt középosztály, és annak is az írók és filozófusok adta és „mindenütt jelenlevő” rétege „absztrakt tervének tekintélye és vonzereje” egyre növekedett, addig a hatalmon levők tekintélye folyamatosan, sőt vészesen csökkent. A „felvilágosult” filozófusok egy „eszményi társadalmat” akartak megalapítani, amihez „kezdő lépésnek a létező intézmények és társadalmi szerkezet gyökeres megváltoztatását, sőt lerombolását szánták, s a rombolás munkáját az egyházzal és a monarchiával akarták kezdeni”…. „Teljesen természetes, hogy e támadások nem álltak meg az egyház küszöbénél, hanem az intézményes tekintély minden formáját célba vették.” … „A filozófusok írásai megtanították a francia nemzetnek a papokon való gúnyolódást, akik ezért képtelenekké váltak rá, hogy a király iránti tiszteletre intsék az embereket.”

2015. június 9., kedd

Válogatott idézetek Plinio Corrêa de Oliveirától

Egyház és ellenforradalom

"Az Egyház vezérszerepe az ellenforradalmi erők irányításában vitat­hatatlan, ha tekintet­be vesszük a kato­li­kusok nagy számát, egy­ségét, és be­fo­lyá­sát a világ­ban. De a termé­szetes erő­forrá­sok és segéd­esz­közök legitim szám­ba­vétele szerint nagyon is közvetett küzdő. Az Egy­ház igazi ereje abban rej­lik, hogy Jézus Krisztus Misz­tikus Teste."



Az állam célja és az Ellenforradalom


"Ismeretes, hogy az állam és a társadalom célja az erények közösségi gyakorlása révén a közjó előmozdítása. Az ember arra hivatott, hogy a keresz­tény eré­nyeket gyakorolja, melyek közül az első Isten szeretete. Az államnak és a társadalomnak végelemzésben tehát szakrális célja van.
Két­ség­telen, az Egy­ház­nak meg­van a meg­felelő mód­ja, hogy az egyes lelkek üdvös­ségét elő­mozdít­sa, de ez a cél az állam és a társadalom ren­del­ke­zé­sé­re álló természetadta eszközök segítségével nagyságrendileg könnyebb, ezért ahol ez utóbbiak tevékenységüket az ember végső és magasabb céljának, saját köztes céljukat – a közjót – is biztosabban érik el."